Női szerepek konfliktusa – a „tökéletes anya/feleség/munkavállaló” szerep miatti stressz és túlevés

Tökéletes anya, tökéletes feleség, tökéletes munkavállaló: Tényleg kell? – A tökéletes szerep miatti stressz és túlevés ára

Drága Nőtársaim!

Üdvözöllek titeket a nem-tökéletes nők klubjában! Tudom, tudom, most azt gondoljátok: „De hát én épp a tökéletességre hajtok!” Nos, akkor jó helyen jártok, mert ma lerántjuk a leplet erről a mitikus lényről, a „tökéletes anya/feleség/munkavállaló” szenthármasról, aki valószínűleg egy lakatlan szigeten él, távol a mosatlan hegyektől és a határidős projektektől.

Én is voltam ott. Ott a frontvonalban, ahol a kávé hideg, a szem alatti karikák mélyebbek, mint a Mariana-árok, és a legfőbb vágy egy ötperces, zavartalan zuhany. Ahol a „mit főzzek ma?” kérdésre adott válasz egy sóhaj és egy kétségbeesett pillantás a hűtő felé. Ahol a gyerek rajza a hűtőn éppúgy lelkiismeret-furdalást okoz, mert nem volt időd megdicsérni eléggé, mint a főnök e-mailje, ami szerint „azonnal” kellene valamit.

Ismerős? Ha igen, akkor foglalj helyet, vegyél egy (nem bűntudattal teli) falatot abból az étcsokiból, amit a gyerek elől dugtál el, és beszélgessünk egy kicsit. Mert ez a tökéletességre való törekvés, ez a folyamatos megfelelési kényszer nem csak kimerítő, de egyenes út a stresszhez és – sokszor észrevétlenül – a túlevéshez.

A „szerep” és ami mögötte van

Miért is érezzük ezt a nyomást? Honnan jön ez a kép a tökéletes nőről, aki egyszerre szuperanya, érzéki feleség és karrierista oroszlánnő? Valószínűleg egy jó adag társadalmi elvárásból, a közösségi média filterezett valóságából, a gyerekkorunkból hozott mintákból és persze abból a belső hangból, ami sosem elégedett.

Ott van az anya szerep: legyél türelmes, gondoskodó, mindig jelen lévő, szervezd a programokat, főzz egészségesen, tanítsd a világra a csemetéidet – mindezt persze mosolyogva és kipihenten. Aztán a feleség szerep: légy vonzó, támogató, romantikus, értő, teremts meghitt otthont – mindezt úgy, hogy közben a saját igényeid valahol a szőnyeg alá söpröd. És persze a munkavállaló szerep: légy kompetens, hatékony, kreatív, proaktív, érd el a céljaidat, legyél csapatjátékos és vezető is egyben – mindezt úgy, hogy lehetőleg ne legyen magánéleted.

Ez a három szerep önmagában is elég lenne egy embernyi feladathoz, de sokszor még jönnek hozzá a barátnő, a lánya, a testvére, a háziasszony szerepek is. És mi, nők, valahogy azt érezzük, hogy mindegyikben maximumot kell nyújtanunk. Mintha lenne egy láthatatlan pontozóbíró, aki figyeli minden lépésünket, és ha nem elég magas a pontszám, akkor jön „nem vagy elég jó” mantra.

A stressz alattomos kísértete

Ennek a folyamatos megfelelési kényszernek az egyik leggyakoribb velejárója a stressz. A szervezetünk vészjelzése, ami akkor kapcsol be, ha úgy érezzük, túl sok a teher, és nincs elég erőforrásunk megbirkózni vele. A stressz pedig egy igazi mester a testünk és a lelkünk manipulálásában.

Ott van a szorongás, az álmatlanság, a fejfájás, az emésztési problémák. És persze ott van a túlevés. Sokszor a stressz az, ami a hűtő felé hajt minket egy fárasztó nap után. A kaja egyfajta vigasz, egy gyors menekülés a nyomasztó érzések elől. A cukros, zsíros ételek hirtelen dopaminlöketet adnak, amitől pillanatnyilag jobban érezzük magunkat. De aztán jön a bűntudat, a rossz közérzet, és egy újabb stresszhullám, ami megint a hűtőhöz vezet. Egy ördögi kör.

A túlevés álarcai

A stressz hatására történő túlevés sokféle formát ölthet. Van, aki a nassolásba menekül a nap folyamán, „csak egy kis csoki”, „csak egy keksz”. Van, aki este, a nap végén „jutalmazza” magát egy hatalmas adag vacsorával vagy édességgel. És van, aki érzelmi evővé válik, ahol minden negatív érzés – a frusztráció, a szomorúság, a düh – egyenesen a gyomorba vándorol.

A közös ezekben a viselkedésekben az, hogy nem a valódi éhség vezérli őket. Az étel egy eszköz a stressz, a szorongás, a kimerültség elnyomására. Egy ideig működik is, de hosszú távon csak súlyosbítja a problémát. A plusz kilók, a rosszabb egészségi állapot még több stresszt okoznak, és a kör bezárul.

De van kiút! A nem-tökéletesség felszabadító ereje

A jó hír az, hogy nem kell ennek így lennie. Nem kell a tökéletesség börtönében élnünk. A tökéletesség egy illúzió, egy elérhetetlen cél, ami csak frusztrációt és szenvedést okoz.

Mi lenne, ha elengednénk ezt a kényszert? Mi lenne, ha megengednénk magunknak, hogy néha fáradtak legyünk, hogy nem sikerül minden tökéletesen, hogy igenis van szükségünk én-időre?

Lépések a szabaduláshoz:

1. Ismerd fel a mintát: Figyeld meg, mikor és miért nyúlsz az ételhez stressz hatására. Vezess étkezési naplót, jegyezd fel az érzéseidet is. Ez segíthet azonosítani a kiváltó okokat.
2. Engedd meg magadnak az „elég jót”: A „tökéletes” helyett törekedj a „jó” vagy az „elég jó” szintre. A mosatlan nem fog elszaladni, a gyerek nem fog traumatizálódni egy későbbi vacsorától, és a főnök valószínűleg túléli, ha nem válaszolsz azonnal egy e-mailre este tízkor.
3. Priorizálj: Nem kell mindent egyszerre csinálni. Állíts fel fontossági sorrendet a feladataid között, és tanulj meg nemet mondani olyan dolgokra, amelyek túlterhelnek.
4. Törődj magaddal: Szánj időt a feltöltődésre. Ez lehet egy forró fürdő, egy jó könyv, egy séta a természetben, egy baráti beszélgetés, vagy bármi, ami örömet okoz. Az én-idő nem luxus, hanem szükséglet!
5. Találj stresszkezelő technikákat: Próbálj ki relaxációs gyakorlatokat, meditációt, jógát vagy légzőgyakorlatokat. Ezek segíthetnek megnyugtatni az idegrendszert és csökkenteni a stressz hatásait.
6. Mozogj: A rendszeres testmozgás nemcsak a fizikai egészségnek tesz jót, hanem a mentálisnak is. Segít levezetni a stresszt és javítja a hangulatot.
7. Beszélj róla: Ne tartsd magadban a problémáidat. Beszélj a partnereddel, a barátaiddal, a családoddal, vagy keress fel egy szakembert. A megosztott teher könnyebb.
8. Légy kedves magadhoz: Ne ostorozd magad a „hibáidért” vagy a „tökéletlenségeidért”. Légy megértő és elfogadó önmagaddal. Emlékezz, mindannyian emberek vagyunk, és a tökéletlenségünk tesz minket egyedivé és valóságossá.
9. Keress alternatívákat az evés helyett: Ha stresszhelyzetben érzed az evés kényszerét, próbálj ki valami mást. Hívj fel egy barátot, menj ki a friss levegőre, hallgass zenét, vagy csinálj valami kreatívat.
10. Ne félj segítséget kérni: Ha úgy érzed, egyedül nem megy, ne szégyellj szakemberhez fordulni. Egy terapeuta vagy egy dietetikus segíthet feltárni a problémák gyökereit és kidolgozni egy személyre szabott megoldást.

A nem-tökéletesség ünnepe

Drága Nőtársaim, itt az ideje, hogy elengedjük a tökéletesség illúzióját, és megünnepeljük a nem-tökéletességünk csodáját. Engedjük meg magunknak, hogy néha fáradtak legyünk, hogy néha hibázzunk, hogy néha csak „elég jók” legyünk. Ez nem gyengeség, hanem erő. Az a képesség, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt.

Amikor elengedjük a tökéletességre való törekvést, felszabadul az energia, amit eddig a megfelelésre pazaroltunk. Ez az energia fordítható a valódi céljainkra, a kapcsolatainkra, az önmagunkkal való törődésre. És meglátjátok, a stressz is csökken, és vele együtt az érzelmi evés kísértése is halványulni kezd.

Úgyhogy emeljétek fel a poharat (lehet benne víz, tea, vagy akár egy kis bor – a lényeg, hogy ne bűntudattal töltsétek meg!), és koccintsunk a nem-tökéletes anyákra, a nem-tökéletes feleségekre és a nem-tökéletes munkavállalókra. Mert mi vagyunk az igazi hősök. Mi azok vagyunk, akik nap mint nap helytállnak a valóságban, a maga kaotikus, csodálatos, és néha bizony fárasztó módján.

És ha legközelebb a hűtő felé kacsintgatnál stressz hatására, emlékezz erre a beszélgetésre. Emlékezz, hogy nem vagy egyedül, és hogy van kiút. És talán, csak talán, az a sóhaj, ami eddig a „mit főzzek ma?” kérdésre érkezett, átalakul egy felszabadult sóhajjá: „Ma épp elég jó leszek.”

Szeretettel,

Egy nem-tökéletes nő a sok közül. ❤️